Azzal szeretném kezdeni, hogy egy ideje már érlelődik benne ez az írás. Nem tudom, hogy valaha így lejegyezték-e a következőket, de én valóban nem találkoztam vele sehol, legalábbis ebből a szemszögből.
Meggyőződésemmé vált, hogy az „éteri életterünket”, tehát a szellemi és lelki világunkat is elemek építik fel. Természetesen a drága anyanyelvünk próbálta ezt átadni és megőrizni, de általánosságban elmondható, hogy nagyrészt senki nem figyel arra, milyen szavakat használ, amikor beszél. Nem arról van szó, hogy nem tudjuk, mit beszélünk, persze, néha arról is :), de tisztában vagyunk a jelentésükkel, csak a mélyebb értelmét, az eredetét nem vizsgáljuk ezeknek a „varázsigéknek”. Pedig a tudatunk, a lelkünk és az elménk rajtuk keresztül kapcsolódik a többihez. Erről most ennyit, mert ez egy külön téma, ahogy az ELEMEK is…
Szerintem a létezésünknek két alapeleme van, ezek irányítja sorsunkat. ÉRT-ELEM és ÉRZ-ELEM Ez a kettős alakítja az életutunkat. A tapasztalásaidat megÉRTed vagy megÉRZed. Mindkét szóban ott bújik az ÉR szavunk, és véletlenek nincsenek. Az a sok ér, vékonyabb-vastagabb, amin keresztül folyik az élet bennünk, ugyanúgy, mint a másik a szavunkban GYÖK-ÉRben. Ami még érdekes, hogy kiejtése során az ÉRT-Ő szavunk t-vel, míg az ÉRZ-Ő pedig z-vel dominánssá, ahogy az ütemben és a zenében is hangsúlyosak. Azt pedig nyugodtan hozzátehetjük, hogy az értelmünk az életünk ritmusa / taktusa / üteme, míg az érzelmünk, a zengés / zsongása / zenéje… Akkor születnek nagyon jó „dalok”, ha ez a kettő EGYenlő arányban, összehangoltan együttműködik, azaz összhangban van! A szétcsúszások és a mennyiségek eltúlzása nagyon furcsa, zavaró „lármát” okoznak, elég a világ „zajába” belehallgatni, megy az okoskodás és a heveskedés, ha tudod miről beszélek, annak örülök… Úgy érzem és úgy gondolom. hogy ez a két elem igazából egybe tartozik, nem szétválasztható, mert az az EGY-ÉN, akit az érzései és gondolatai határoznak meg a világban, ezáltal képzi le a saját valóságát! Ha az egyik eltűnik az életünkből, lehet az ért-elem vagy éppen az érz-elem, akkor annak mindenképpen fél-elem lesz a vége! Ha nem érted, nem ismered, nem tapasztaltad, akkor félsz attól / tőle. Ha nem érzed, nem szereted, nem vágyod, akkor félsz attól / tőle.
Ezt használják ellenünk azok, akik félnek tőlünk. Ezért igyekeznek megosztani minket a szívünkön és az eszünkön keresztül, az EGYiket így a MÁSikat úgy. Az a legjobb, ha szeretjük és értjük EGYMÁST!
